Egy lelkész írja a következőt. Egy asszony kereste fel a gyülekezetből, régen ismeri, most nem látott semmi feltűnő változást rajta: határozott és magabiztos volt, a hangulatában sem volt semmi különös. Épp ezért meglepődött a hallottakon. Az asszony, elmondása szerint már hónapok óta pánikokkal küzd, ezek eddig klausztrofóbiás formában jelentkeztek, képtelen volt metróra vagy vonatra szállni. Újabban már otthon is rá-rátör roham. Nem tudja, mit csináljon, nem akar gyógyszerekhez nyúlni, mert fél a függőségtől (az interneten tájékozódik). Külön probléma, hogy érzi, látja, mindezzel mennyire megterheli a környezetét. A lelkésztől vár tanácsot. Mit tesz ilyenkor egy lelkész?